Edzőtáborban Tenerifén két hónapon át a Ridehard.hu-val
Évről-évre egy nagyobb magyar kontingens gyűlik össze a napfényes Tenerifén, hogy amikor Magyarországon hóhelyzet és kemény fagyok uralkodnak, stabil jó időjárásban gyűjtsék a kilométereket és az élményeket. Idén a koronavírus-válság már érintette az utolsó márciusi turnusokat, de még mindenki időben és egészségesen hazaért. Akik kint voltak, maradéktalanul el tudták végezni az edzésmunkát, még akkor is, ha az ezt követő versenyszezon gyakorlatilag véget ért, mielőtt elkezdődött volna.
A RideHard csapata január végétől-márciusig szolgálta ki a turnusokat, melyek között a junior válogatott országútis fiúk, a Kőbánya Cycling Team még fiatalabb reménységei és az elmúlt évek legeredményesebb utánpótlás-műhelye, a CCC profiját, Valter Attilát kinevelő Cube-Csömör csapata is szerepelt. De idén sem hiányoztak az amatőr bringások, akiknek nem csak arról szól a vulkanikus szigeten eltöltött egy-két hét, hogy minőségi edzésmunkát végezzenek, hanem a 2000-es magasságban fekvő „holdbéli táj”, a Teide-fennsík és egyéb csodaszép tájak felfedezéséről is. A tenerifei edzőtáborban idén olyanok is akadtak, akik nemcsak jövőre térnek vissza a szigetre, hanem két héten belül újra repjegyet váltottak.
A junior válogatott fiúk január végétől február elejéig töltöttek kint két hetet, Árvai Kristóf és Mészáros Bence így számolt be a táborról:
Árvai Kristóf: Az edzőtábor nagyon tetszett, és nagyon fontos/hasznos volt a felkészülés szempontjából. Az apartman teljesen okés volt, semmi belekötni valóm nincsen, az útvonalak és maga az egész sziget nagyon szép volt. Nagyjából össze tudtuk egyezteni az edzést Bencével, de külön is sokat mentünk. Az étkezés is jól ki lett találva: reggel és délben mi főztünk, este meg lementünk az étterembe, ahol nagyon finom kaják voltak. Nagyon jó érzés volt találkozni a profikkal (és meglószolni őket), már ha a résztáv úgy jött ki! Összességében nagyon kellemes és hasznos két hetet töltöttünk kint, és semmi negatívat nem tudnék mondani, minden szuper volt!
Mészáros Bence: Január 24-én érkeztünk meg, miután összeszereltük a bicikliket még aznap mentünk egy rövid kört a városban. Az időjárás nagyon jó volt, minden nap rövidben mentünk, csak lefelé kellett egy mellényt felhúzni. Sok síkot nem lehetett menni a szigeten, bármerre edzettünk hegyek voltak (kb. minden edzésen 1500-3000 méter szint összegyűlt) a szállás jól felszerelt volt. Az étkezések általában úgy álltak össze, hogy reggel magunknak csináltunk reggelit (müzli, zabkása, szendvics), ebédre főztünk egyszerűbb ételeket és vacsorázni elmentünk a szomszédos étterembe. Mivel alapozás végén voltam, ezért hosszú edzéseket végeztem többségben, de már voltak rövidebb résztávok is. Minden edzést tökéletesen meg tudtam csinálni, csak az utolsót nem, mert edzőtábor végén elestem lefelé és ezért nem tudtam edzeni, de szerencsére nem lettek nagy sérüléseim. Összességében nagyon jó volt a tábor, két hét alatt majdnem 45 órát tudtam edzeni, ami szerintem jó alap lesz a szezonra.
Az élsportoló és az amatőr bringások kényelmi elvárásai különbözőek lehetnek, ezért a táborok szervezői már többféle megoldással készülnek, nagyobb apartmanos elhelyezéstől kezdve a szállodáig, de a legfontosabb, hogy sokszor még a profikat is végig kell kalauzolni a legérdekesebb útvonalakon, attól függően, hogy ki, milyen edzésmunkát preferál. Persze találkozhatunk Tenerifén sok visszatérő világsztárral is, a WorldTour csapatok legjobbjai is régóta itt szokják a hegymenetet, amiből 30-40 kilométeren folyamatosan emelkedő útvonal is akad.
És nyilván itt a napfényes utakon jól megférnek egymás mellett a különböző kerékpáros nemzetek:
A Kőbánya Cycling Team fiatal csapatából többen először vettek részt hasonló edzőtáborozáson, Pakot András és Kárpáti Bálint Így emlékeztek vissza a kint töltött 10 napra:
Pakot András: Szerintem még ilyen nem volt, hogy a saját egyesületed visz el edzőtáborba és nem is akárhová… Így történt, hogy az év végi értékelőn felvetette a szüleinknek az edzőnk és az egyesület vezetője, hogy mi lenne, ha pár napot (10 napot) egy mediterrán edzőtáborban töltenénk. Én és az edzőtársaim is mérhetetlenül boldogok és izgatottak lettünk. Már csak a szüleinket kellett meggyőzni és végül sikerült! Bécsből indultunk Tenerifére Takács Tamás szervezésével. Nekem nagy élmény volt, mert nem ültem még repülőn, vagyis csak olyan kicsi koromban, hogy nem emlékeztem rá. Izgultam! A sziget nagyon változatos és nagyon szép volt, főleg a Teide-vulkán. A tíz teljes nap alatt minden nap edzettünk. Kemény volt, mert tele volt emelkedőkkel. A laposabb részeken pedig lehetett pörgetni. Legnagyobb élmény a profi országútisokkal (Jumbo Visma) való tekerés volt. Még fotó is készült róla. A szállásunk 2 perc biciklizésre volt az óceántól, szinte minden nap fürödtünk, vásároltunk, főztünk és mostunk. Nem csak edzőtábor volt, hanem kiképzőtábor is… Takács Tamás nagyon jó fej volt, mindig jött velünk. Mindenkinek köszönöm a lehetőséget és remélem, hogy lesz még ilyen edzőtábor.
Kárpáti Bálint: Az első edzőtáborom nagyon jól telt el. Majdnem minden nap 100 km-t tekerünk, ami sok erőt kivett, de néha elmentünk fürdeni az óceánba. Nagyon nagy hullámok voltak, aminek örültem, de elég hideg volt a víz. A kilátás gyönyörű volt a hegyekről. A szállás kényelmes volt és közel volt a bolthoz is. A kimerítő edzések után nagyon jól esett ledőlni a kanapéra. A szálláshoz tartozott egy medence is, ahol minden nap fürödtünk. Olyan meleg volt az idő, hogy végig rövidujjúban lehettem. Az edzések fárasztók voltak és az edzőtábor végre nagyon sokat fejlődtem.
Nyilván az idei tenerifei tábor is kapcsolatba került a koronavírus-helyzettel, tőlünk nem is olyan messze, a H10 Hotelt karanténba tették az első fertőzött vendég megjelenése után. Március 15-én még szerencsére mindenki hazarepülhetett és arról számolhatunk be, hogy mindenki megúszta a fertőzést is. A szigeten március elején még nem uralkodtak kritikus állapotok, voltak, akik átfoglaltatták a visszautat korábbi időpontra, az utolsó turnus pedig az utolsó olyan járattal repült haza ami még felszállási engedélyt kapott, de reális veszélyben egy percig sem érezték magukat a kint tartózkodók.
Reméljünk minél hamarabb találkozhatunk újra a hazai utakon és a versenyeken is rövid mezben, jövőre pedig veletek, ugyanitt…
