8 nap alatt a fürdők és borok földjén

A nyár derekán mindezidáig egyedülálló kerékpártúrára került sor Magyarországon, a 8 nap során nem elsősorban a 600 kilométer teljesítésén volt a hangsúly. 8 nap alatt a fürdők és borok földjén – ahogy a túra nevéből is kiderül, Magyarország legfőbb turisztikai értékeivel próbáltuk megismertetni a világ különböző pontjairól érkező cikloturistákat, kerékpáros újságírókat.

A RideHard.hu szervezésében létrejött eseményen többek között ausztrál, cseh, francia, dél-afrikai, és török résztvevőket is üdvözölhetünk, akinek a különleges tájak mellett elsősorban a fürdő- és borkultúránkat mutattuk be. Előbbi témában elsősorban a világhírű Hévízi tófürdő és a Széchenyi fürdő nyűgözte le a bringásokat, a napi távok megtétele után olyan kiváltságokban lehetett részük, amilyennel a világon kevés helyen kényeztetik a bringásokat…

Utólag értékelve a túrát gyakorlatilag minden kerékpáros kiemelte hazánk erősségét a gasztronómiában, természetesen nem maradhatott ki a gulyásleves, házi rétes, kacsasült, szarvas-steak és társai, de még a Balatonszőlősön kiválóan elkészített tökfőzelék fasírttal is mély benyomást tett a vendégekre. A Balaton-felvidék különböző borairól ne is beszéljünk, és tegyük hozzá, hogy például a francia Top Velo magazin képviselőjét nem volt egyszerű lenyűgözni, bor témában nehéz volt neki újat mutatni. Mégis sikerült, ugyanis a dunaszentmiklósi HillTop borászatban kapható Irsai Olivérből készített leveshez hasonlót ő sem kóstolt még…

Érdekesség azonban, hogy – bár voltunk Hévíz környékének egyik legjobb pincéjében, vagy megkóstoltuk a visegrádi szarvaspörköltet is – a túra egyik fénypontjaként mégis a Zalaszabar legmagasabb szőlődombján megejtett borkóstolást említette mindenki. Varga Béla bácsi alpolgármester és felesége legjobb saját boraikkal kínált, slusszpoénként pedig olyan házi káosztás-túrós rétest tettek le az asztalra, ami mély nyomot hagyott mindenkiben

Maga a túra Budapestről indult, miután mindenkinek szerencsésen leszállt a gépe, a nulladik nap estéjén a Múzeumok Éjszakája volt programon, bejárva a Műcsarnokot és a Terror Házát, előbbiben nagy meglepetésünkre a magyar ethno-jazz atyja, Borbély Mihály sétálgatott körbe szaxofonjával. A kiállítótermekben különleges hangzással szólt a hangszer. Vasárnap délelőtt bringával tettünk egy kört Budapesten, érintve a Szent István Bazilikát, a Parlamentet, áttekertünk a Lánchídon a Várba és megnéztük a Mátyás templomot is.

Délután egy kisbuszos transzfert követően Zalakarosról indultunk egy átmozgató tekerésre, a kora estét pedig a már említett zalaszabari szőlődombon töltöttük. Zalából indult aztán hétfőn útjára a túra, nagyjából a Zalakaros-Kis-Balaton-Börzönce-Sümeg-Hévíz-Keszthely-Szigliget-Hegyestű-Balatonfüred-Tihany-Vászoly-Vöröstó-Balatonszőlős-Tata-Dunaszentmiklós-Esztergom-Visegrád-Pilis-tető-Szentendre-Budapest útvonalon, nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikerült bejárni Északnyugat-Magyarország legszebb tájait.

Minden állomáson igyekeztünk különlegességgel szolgálni a vendégeknek, Hévízen nem volt nehéz, hiszen a világhírű tófürdőnek párja nincs a környéken, de a keszthelyi Festetics-kastély is lenyűgöző a barokk kedvelői számára. Keszthelyen és Siófokon szurkoltunk egyébként a Tour de Hongrie mezőnyének is, természetesen a budapesti zárószakaszt is megtekintettük.

A Káli-medence és a Balaton felvidék számtalan kincset rejt, a Balatonra nyíló panoráma önmagáért beszél, az egyre jobb minőségű utakon alig találkozni autóforgalommal. A kisebb falvakban is rábukkanhatunk gyöngyszemekre, házi nyalánkságokat kínáló piacokra, családias, fantasztikus ízekkel szolgáló kis éttermekre. A Balatont elhagyva Tatán mindenki egyetértett, hogy ha királyok lennénk, mi is hasonló helyre építenénk várat magunknak…

A bringások véleménye megegyezett abban, hogy Magyarország idegenforgalmi értékeinek népszerűsítése kiválóan megvalósítható kerékpáron, optimális sebességgel kirándulhatunk legszebb tájainkon, a bringás tempóval minden apró részlet megfigyelhető. Természetesen nem jelöltünk ki túl hosszú távokat, a napi penzum 40 és 100 kilométer között váltakozott, hogy maradjon idő a kulturális programokra.

Szombat délelőtt mindenki nagyon élvezte a történelem szemináriumot a visegrádi fellegvár és a Salamon-torony termeiben, kipróbálva az íjászmesterséget is. Az útvonalat egyébként úgy alakítottuk, hogy Zalakaroson, Balatonfüreden és Visegrádon is két éjszakát töltsünk, így adva lehetőséget pihenésre, ha valakit túlságosan elfárasztott volna a “sorozatterhelés”. Persze kis csoportunk annyira lelkes volt, hogy Visegrádon választotta valaki először a wellness opciót….

A világ egyik vezető kerékpáros magazinja, a Cyclist képviselői is kiemelték, hogy a Visegrád környéki autóforgalom-mentes erdei utak ritka jó lehetőséget kínáltak a bringázásra, és természetesen a Káli-medence, a Balaton-felvidék szépsége is lenyűgözte őket. Amire még mi sem számítottunk, hogy a világon rengeteg helyen bringázó újságírók kiemelték, milyen jók az útjaink, persze ezért kellett, hogy kiválasszuk a legjobb alacsony forgalmú közutakat és a jobb kerékpárutak is szerepeltek az itinerben. Abban is megegyeztünk, hogy – bár a teljesítmény-orientált cikloturistáknak és a magashegységek szerelmeseinek nem tudunk alternatívát kínálni az Alpok, a Dolomitok és egyéb ismert desztinációkkal szemben – nekünk arra kell építeni, amire erősek vagyunk: a borkultúránkra, fürdőinkre, ízletes ételkülönlegességeinkre. Ha így teszünk, egyre több cikloturista viheti majd jó hírünket szerte a világon…

A túráról készült fotók:

Fotók: Vanik Zoltán és Takács Tamás

X