Bringázz Muraföldén!
Miért érdemes Muraföldén kerékpározni? Ezen a vidéken egyedülállóan kis gépjárműforgalommal kell számolni, a másod és harmadrendű utakon zavartalanul bringázhatunk, vadregényes tájjal körülvéve. Ráadásul a szőlődombok leküzdése sportos kihívás elé is állítja a bringásokat. Egyre többen fedezik fel a sok helyen szinte érintetlen térséget két keréken, hiszen a jellegzetes szőlődombok, a ritka természeti szépségek felfedezéséhez a kerékpárnál keresve sem lehetne jobb eszközt találni. Az utak jelentős részének minősége még hagy kívánnivalót maga után, de a Mura-program keretében nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a kerékpáros túrázók néhány éven belül minél jobb utakon tekerhessék körbe ezeket a csodálatos tájakat.
Mi a lispeszentadorjáni Rejtek Vendégházból indultunk túrázni a Nagykanizsa és a nyugati határszél között elterülő Murafölde térségben. Az elmúlt években több tíz kilométer új kerékpárút épült itt, illetve száz kilométeres nagyságrendben jelöltek ki kerékpárúra-útvonalakat a már meglévő úthálózaton. A számos természeti értékkel rendelkező Muraföldén öt-hat, a lispeszentadorjánihoz hasonló túraközpontot kívánnak kialakítani a bakancsos és a biciklis turisták számára. Ez azonban a jövő, jelenleg a vadonatúj aszfaltcsíkok üdítő színfoltnak számítanak, egyelőre klasszikus országúti kerékpárral még sok helyen rázós szakaszokra is számíthatunk.
Az első túránkon egy hosszabb lankásabb emelkedőn, autóforgalommal nem találkozva vezetett az út az ősbükkösön át Tormaföldére, ahonnan már egy rövid, de meredek emelkedőn tekert fel a csapat a fügeültetvényhez. Megérte azonban feltekerni, a terülj-terülj asztalkámért, fügelekvárért, sütikért, borokért, üdítőkért és a kedves vendéglátásért mindenképpen, amiért Kondákor Józsefet illeti köszönet!
A következő állomás Szécsisziget és a vízimalom volt, ahol bemutató jelleggel sem őrölnek már gabonát, de a felújított épület kis múzeumnál funkcionál. Több kellemes gasztronómiai meglepetésben is részünk volt a kerékpártúra során, az egyik ilyen az iklódbördöcei levendulaültetvényen fogyasztott levendula-szörp és hasonló ízesítésű kekszek voltak, köszönjük szépen ezúton is Sabján Krisztiánnak. Másnap Nagykanizsa felé vette az irányt a társaság Lispeszentadorjánból, szemből leküzdve a Tour de Zalakaros legkeményebb emelkedőjét Börzöncénél. Örömmel konstatáltuk, hogy ebből az irányból jóval kevésbé meredek. A túra egyik legemlékezetesebb állomása a magyarszerdahelyi Héthatár Kecskefarm volt, ahol gyakorlatilag mindenbe belekóstolhattak a bringások, amit kecsketejből készíteni lehet…
A kecskesajtok azonban csak az előételt jelentették, ebédre Irma néni szolgálta fel messze földön híres dödölléjét a kisrécsei Kendlimajor Művészeti Szabadiskola kertjében. Ugyanitt saját kezűleg faraghattak emléktárgyakat a kerekesek, vagy éppen pihenhettek pár korsó sör kíséretében. Nem csak a gyéren lakott vidékeken tett látogatást a csapat, hanem a korábban olajiparáról híres város, Nagykanizsa környékén is.
A nagykanizsai csónakázó-tó mellett működik az ország egyik legszínvonalasabb mountain-bike pályája, valamint közbringa rendszer is üzemel az egyéb sportolási lehetőségek – mint például a kajakozás – mellett. A kanizsai kitérőt egy közös kávézás zárta a város főterén, este pedig a bázakerettyei Bonne Chance étteremben koronáztuk meg a napot.
